2005. július 11.-én egy olyan felhőszakadás volt Mogyoródon, hogy a házunk védművei nem tudták elvezetni a lezúduló vizet, a sár eltömte az esőcsatornákat és a víz akadálytalanul folyhatott be a ház alatti garázsba, ahol az RS2 (is) parkolt. Sajnos nem voltunk otthon, így a bajt megelőzni nem lehetett, és mire visszaértünk, az RS2 már kormányközépig állt a vízben. Másnap reggelre tudtuk kivontatni, és Keskeny Laci rögtön elszállította magához, hogy a motort és a váltót megmentse. Ez az azonnali többszöri olajcserének köszönhetően sikerült is, és a motorvezérlő egységnek sem lett semmi baja, de az autó egyébként természetesen katasztrofális állapotban volt. Gabóval, Krisztával és Erikával fémig lebontottuk az autó belsejét és gőzborotvával mindent kimostunk. Nem részletezném, hogy mi mindent kellett kicserélni az autóban (gyakorlatilag minden elektromos alkatrészt) és mindez hogyan történt, lényeg az hogy egy másfél év múlva, 2006 őszén az autó teljesen üzemképes volt. Csak keveset használtam, de egyre azon gondolkodtam, hogy a motortérben is körül kéne nézni kicsit, talán azt is rendbe kéne hozni, nehogy valami "időzített bomba" miatt komolyabb probléma alakuljon ki. 2009 tavaszán meg is született az elhatározás, és Zsombi barátommal május elején nekiláttunk a motortér restaurálásának. Hetente egy, maximum két délutánt dologztunk, néha-néha egy teljes hétvégi napot rá tudtunk szánni, ilyenkor gyorsabban haladtunk. Magát a motort nem bontottuk meg, csak a szelepfedelet szedtük le, de minden egyéb alkatrészt eltisztogattunk, felújíttattunk, homokszórattunk, gyöngyöztettünk, rengeteg tömítést cseréltünk, új vízcsöveket szereltünk be, új hangszigetelő borítást kapott a gépháztető, minden motorfolyadékot és szíjat lecseréltünk, a generátort és az indítómotort is felújíttattuk, rendberaktuk a fékeket, lefényeztettük a féknyergeket és még ki tudja mi minden apró-cseprő szépészeti és műszaki bevatkozást végeztünk, amelynek eredményképpen 2010. május 17.-ére, a 40. születésnapomra újjászületett életem első Audija. Örök hálám legjobb barátomnak Zsombinak, hogy mindezt segített végigcsinálni, ez legfőképpen az ő érdeme. Köszönöm továbbá Keskeny Lacinak, Erikának, Gabónak és Krisztának, hogy annak idején segítettek megmenteni az autót, és külön köszönöm drága feleségemnek Erikának, hogy annak idején nem hagyta, hogy a vízkáros autót eladjam.

Hogy honnan indultunk és hová jutottunk, azt a fenti, csatolt galériában láthatjátok.